„S jött a kevély, lebegve járó

Ukrajnai nemes.tatár ló,

Jött, szállt, akár a gondolat.

A a tagjai remegve ringatnak

Vadul rohan, mint a könnyű gímvad”

/Bryon:Mazeppa/

A üldözött ló

Vad haragba nyargal…

Bősz orrlyukát

Dagasztlja tűz-haragja

/Kosztolányi Dezső: Tűz/

Ihon jün szárnyas lovon

Szép piros hajnal,

  Mosódik zablája fehér tajtékával,

Az ló fekete volt, de szebb Pegazusnál,

Orra likjábúl tűz,

Szemébül jön a halál.

/Zrínyi miklós: Szigeti veszedelem/

  Amikor az Úr a lovat akarta

Megteremteni, így szólt a déli szélhez:

„Belőled akarok teremteni egy élőlényt,

sűrűsödj össze!”

És a szél összesűrűsödött.

Gébriel arkangyal…kézbe vett

  Egy maroknyit az anyagból

És átnyújtotta

   Az Úrnak, aki pejt

 És sárgát teremtett belőle

Miközben ezt mondta:

„Lónak nevezlek el…

te leszel a többi állat úr”

S a ló után üldözve száll;

De lába lassú, gyors a mén,

Beérni őrült gondolat

S ő mégis csak szalad, szalad.

/Arany János: Katalin/

   Puszták ezer bitang lova

Szélnél vadabb, és mind szabad

   Mint habzó tengeren a hab.

/Byron:Mazeppa/