Egy kezdő lótulajdonos története
"Iporló" 2005.12.10. 10:31
"Amúgy meg átrendeztem az életemet...Punktum"
Amúgy meg átrendezem az életemet!
Punktum!!
Az nem lehet, hogy pl Magyarország miniszterelnöke kevésbé elfoglalt, mint én!? Valamit nagyon rosszul csinálok. Mert hogy van az, hogy a második hete nem láttam a féllovamat, és mégsem tudok semmi érdemlegest mondani arra, hogy ezért, meg ezért nem! Ilyen, meg olyan fontos, és halaszthatatlan dolgokat csináltam, akkor és ott kellett lennem, különben összedőlt volna a világ, a marslakók ellepték volna a Földet, és a madárinfluenza vírus elégtelen ellenőrzésem következtében új mutánsokat fejlesztett... Azt hiszem, hogy bávatagon hagyom, hogy cincáljon az élet, mindenki használja az ÉN időmet, oszt, amikor én akarom az övéket, kiderül, hogy zavarok....
Megfigyeltem, hogy engem úgy hívnak fel: ugye nem zavarlak? Nem ám úgy, hogy: nem zavarlak? Hanem: ugye, hogy nem...? Idejét nem tudom, mikor mondtam valakinek, hogy de igen, zavarsz. És ne haragudj, most nincs időm. Lopom az időmet NEKIK ( voltaképpen bárkinek, akinek köze van hozzám ) és nap, mint nap szembesülök azzal, hogy na, ma sem tudok kimenni Iporhoz. Mert a dolgomat is végeznem kell. És, ha naponta hússzor ráérek egy kicsit... ugye...akkor marad a délután, az este, és csak surrannak a napok, mint a gumitalpú cipős tolvajok.
Iporkám meg két hete nem volt kényeztetve. Nem éreztem az illatát, nem fésülhettem ki a sörényét, nem dugta a tenyerembe azt a bársony orrát, nem tömhettem tele csemegékkel, és főleg, de főleg, nem biztosíthattam arról, hogy szeretem.
Semmivel nem viselkedem különbül vele, mint azok a T. Tulajdonosok, akik akik a tribünről lemutatnak: az ott az én lovam. Megnézik a futását, isznak valamit, aztán kocsiba vágják magukat, és hazamennek, anélkül, hogy a kezüket rétették volna a hátára...
Na jólvan, ez ÍGY nem mehet tovább!
|